A szerelem éjszakája

Különböznek egymástól ,mint nappal,s éjszaka
a szívük összeforva nem ereszt már többé soha
A vámpír,s a vadász együtt egymásért
a sorsuk összeköti őket a végzetért
A végzetért mely szörnyű hisz el kell válniuk
tudják jól de hiszik talán van másik kiút
Kiút a sors gyűrűjéből mely kegyetlen mint az élet
élet melyet a másik nélkül borzalmas,szörnyű méreg
Méreg melyre nincsen gyógyír csak a másik csókja
csók melyet csókolsz te,s én a te ajkadra
Átölellek hogy ne félj,s fogadom a Holdnak
én téged a világon mindentől megóvlak
Megóvlak magamtól,ha kell,ha így neked könnyebb
bár tudom hogy nélküled üresek az éjek
Éjek melyeket átsírtunk egymás karjában
mit a csillagok megkönyeztek a sötét éjszakában
A szerelem éjelén álltam így egyedül
a szívem fájdalma kínzot kegyetlenül
De láttam hogy jössz,felém tartasz sírva
szeretsz még engem az arcodra volt írva
Megöleltél,megcsókoltál úgy mint ahogy régen
hozzám bújtál,s azt sutogtad:szeretsz még ezt érzem
Átöleltelek,s ismét együtt sírtunk
a szerelem éjszakáján újra együtt voltunk.


Írta: Molnár Éva

Megköszönheted neki:

bizsike@axelero.hu